A naplóm vagy az én álmom?

Szia!

Ha itt vagy olvass el párat figyelmesen. A versek SAJÁT költemények,úgyhogy ne lopj ;)

Az első 7 ÚJ!

Gyászos dal

Nem tudják mit akarnak
Csak mindig itt maradnak
A dolgok elvesztették a színüket
Fekete-fehér üli a szívüket

A fejükben film forog
A erükön heg dobog
De szívük legszomorúbb gyászt dalol
Miközben kezük tüskés rózsát karol

Amely a csokrot köti
Rossz és jó út közötti
A szép szerelem és gyászos fájdalom
Simogatás és rettegett ártalom

Szerelmük gyászba fulladt
Virág levelet hullajt
A szerelmes szív, szerelmes szívét ölt
És a gyász, vér fagyasztó gyászos dalt költ.

Te

Fiúk szájából randa szavak
Szerelem elleni magas falak
Át mászni senkinek sem sikerült
De most már kiderült,
Mit jelentek neked
A fejemben cseng a neved.
S éjjel látom az arcod,
Én vagyok a sarcod.
Mert TE vagy az egyetlen
Akinek azt mondom:szeretlek.
TE máshogy nézel
Olykor erősen, hogy félek
De van mikor elolvadok
Mert gyönyörű a mosolyod.
Annyiszor lelöktelek a várfalamról
Nem mondtál le a mászhatatlanról
S amikor meghallom a hangod
Szívem őrülten dalol
Ha csak meglátlak téged
Szerelembe érek
Mert elgyengítesz
Ilyenkor megsebesítesz
De TE vagy az egyetlen
Akinek azt mondom: szeretlek.

Ez mind miattad

Szemem semmibe mered
Miközben szívem reped
Gondolataim feléd kalandoznak
S két énem marakodnak
- szeresd,
- feledd
Egyetlen lágy szellő
Vihar keltő
Egy eső csepp
Százat indít el
S ez mind Miattad

Ahogy rám nézel
Belül halálosan félek
Szívem örülten dobog
S téged okol
Mért nem hagytál
A nyugalom partján
Mért láttál meg
S a magányból mért ragadtál el
Mért nem hagytad a szerelmet elfeledni
Mért kell könnyeket ejteni
S ez mind Miattad

Fáj a szívem, de nem csak érzelmileg
Hanem fizikailag is incseleg
S Ha kínzó üresség mosolyt szül
Akkor szívemen szerelem ül
Kérlek, győzz te ki azt mondja - feledd
De olyan erős a - szeresd
Hisz látlak ha ezren takarnak
Hallak ha ezren kiabálnak
A csata itt eldőlt-e
De szíved a szívemet megölte
S ez mind miattad

Olyan nehéz

Olyan nehéz
Ahogy végig néz
Miközben ölelése mást melegít
Csókjai mást hevesít

Olyan nehéz,
Hogy könnyem kemény
De ezt nem bánja
Hisz senki sem látja

Olyan nehéz kimondanom
Hogy hibázok,
Amikor elengedlek
S Újra elfeledlek

Olyan nehéz nem rád nézni
Mást kérni
Miközben csak azt szeretném
Hogy enyém legyél

Olyan nehéz itt maradnom
Nem fájdalomra fakadnom
De e legnehezebb kimondanom
H szeretni nem tudom.

Remény madár

Csináltam őrültséget
Eltaszítottam a gyönyörűséget
A remény, madárként ült lelkemen
De elkergettem

Lelkem, mért csüggedtél el
Levegő, mért fülledtél meg
Szerelem, mért búcsúztál el
Szívem, mért búsultál meg

A vérem megalvadt
Az ereimet felvágta halkan
Az élet szörnyű sikolya
Mert elhervadt az ibolya

Az égről lehullott az utolsó csillag
A levegőt megüli a halál illat
Az óra éjfélt üt
A szél vihart szül

Ez mind bennem játszódik
S minden nyugodtnak látszódik
Mert lelkemen ül a remény madár
Hisz összedöntötte a végzet falát.

Nem lát senki sírok, nem megy tovább írok

Akkor sírok, amikor senki nem lát
Akkor írok, amikor nem megy tovább
A gyógyszereim a versek
A szavak fájdalmasan vernek
Ezért könnyek közt rímet csinálok
Hullócsillag megy az égen kívánok

Érzem újra felhők gyűlnek
S rossz féltékenységgel fűznek
Mért csak a érdes szerelmet ismerem
A jótól igen távol van az ismeret
Hát megint nehéz
Írok,de ez már kevés

Látom, ahogy a nap lefekszik
Az égre vér vöröst fel festik
Tudom, hogy az éjjel után hajnal jön
Most szívemet megüli a köd
Senki nem lát sírok
Nem megy tovább írok

Sötét az éj

Sötét az éj
De mikor a nap kél
Az ember valamit remél
Tán azt h visszakapja az elveszett évet
Mit a szerelemre vesztegetett
Mert akkor esztelenek

Most már tudom azt mit akkor még nem
Tudom, h nem mindig tiszta az ég sem
Tudom, mért hullt annyi édes csepp
Tudom, h sóhajomból egy lélek lett
Mi nesztelenül költözött a szemem fényébe
S beleírt a szerelem szépébe

Akkor a fák is siratták
A felhők itatták
Zord megfagyott pelyhekkel
S a rémálom szendered
De most mikor a nap kél
Szívem örökre remél.

Azt kívánom, úgy fájjon neked
Ahogy egyszer rég nekem.
Azt akarom, ha kibuggyan a véred
Akkor benne az arcomat nézzed

Ha egyszer valaki el lök magától
Ha bús zenét hallgatsz sírjál a dalától
Úgy vagdalja szét a szívedet
H a tör majd kinevet

Az arcodon a könnyeknek olyan súlya legyen
H azt érezd újra ott vagyok veled
Azt kívánom, h az eső szakadjon
A legszebb napodon


Ezeket én éreztem
S nem kívánom éretted
Mert ahhoz túlságosan szeretlek
De szívem ilyen kegyetlen.

Elindul a szerelem

Mikor meglátlak, szívem hevesen ver
Már megint a szerelem kever
Bárcsak megölhetném ezt az érzést
Bárcsak el állíthatnám a szívemből jövő vérzést
Mert régebben megsebeztek
Nézz rám, csak feledek
De azok az emlékek erősebbek
Azóta a napjaim felhősebbek

S az életembe léptél
Egyet kérnék
Ha vissza forgathatnám az időt
Arra a napra rá zúdítanék esőt
Amikor először egymásra néztünk
Mert ott vétkeztünk
Ott kezdődött el a szerelem
Újra elindult az első fejezet

Mikor engem néztél
Úgy éreztem mintha álomba élnék
De máskor pedig tudtam, hogy nem viszonozhatok
Pedig te elüldözted volna a gyűlölő gondolatot
Annyiszor néztél vissza rám
De bennem valami mindig ellen állt
Most mikor ott vagyunk egymástól alig egy méterre
És nem nézel rám,én mindent rá fogok a félelemre

Tudom, nem lesz már sehogy se enyém
Ő, ki miatt vissza tartott a tavalyi emlék
S nem leszel te se
Mert bele írtam minden fejezetbe
A vége az lesz, hogy naplementében felednek
Még szívük legkülső részén se keresnek.
De amikor rád nézek, megint elindul a szerelem
Istenem, mért kell ilyennel szenvednem?!

Hazudok - neked
Hazudok - hogy nem szeretlek
Hazudok - mikor a tükör elé állok
Hazudok - mikor azt mondom jól vagyok
Hazudok - mikor könnyekkel áztatva sírok
Hazudok - mikor szép szerelmes verset írok
Hazudok - mikor mosolygok
Hazudok - mikor kívül oly boldog
De az igaz, hogy elvesztettem önmagam
És igaz, hogy ez tör marad

Ez már Gyönyörű, és Gyönyörű

Írok egy szép versed neked De rájöttem,
Meg sem érdemled ,mert Nem érsz egyetlen könnycseppet
Mond meg nyugodtan, Hogy hazugság útján futottam
S ha valaha tetszettem ,Annak már vége lett
De nézz csak rám, S hallod ezt. Csak nevetek
Mert már nem fáj ,Oly rég nem jár át
Mert ez már Gyönyörű, és Gyönyörű!

Hisz már egyszer összetörtek ,Már könnyek sokszor szövődtek
De most nem lesznek könnyek, Most sem lesz könnyebb
De tudom, erős vagyok,Nem futok,látod, itt maradok
Mert te leszel aki most elmegy És te feledj!
Tudom, a szerelmet nem nekem találták ki
Bennem, ki aludt a lángja, s ezt senki nem bánja
Minden barátomnál tombol az átkozott szerelem
S nekem is kopogtat, de én kidoblak
De ez nem jelenti azt, h nem szeretlek elégé,amikor én is összetörlek
Mert ez már Gyönyörű,és Gyönyörű!

Egyszerűen csak félek, hisz végre újra élek
Nem akarok csapdába esni, nem akarok megint én elmenni
Hisz van egy pont ahol az ember nem akar szeretni, csak a múltat elfeledni
Van egy pont ahol már az ember nem akar sírni, csak mindent kibírni
Van egy pont amikor az ember csak tombolni szeretne, de a sarokba ül elfeledve
Ez már Gyönyörű, és Gyönyörű!

Most nem lesznek könnyek, most nem lesznek dühtől széttépett könyvek
Most nem lesz egy összetört szív sem, most nem kell majd kitépni egy tört sem
Mert észre sem vesszük, és egymás életéből már el is tűntünk
Nem fog fájni, nem fogjuk báni
Mert tudtuk egyikünk sem szereti annyira egymást ,Mint akinek az árnyéka még mindig ott kísért
De még is írtam neked, mert nem felejtem el a neved
Ez már Gyönyörű, és Gyönyörű!

Az élet feledés

E pillanatnyi fájdalmamban
Az utolsó mi eszembe jutna
Hogy mosolyogjak
Számból csak egy sóhaj futna

De helyette könnyek árasztanak
Pedig hittem h az élet csak nevetés
De most a hozzám vágott szavak fárasztanak
Ami akkor kezdődött mikor rájöttem az élet feledés

Ülsz egy kis csónakban
Olyan törékeny vagy
Küzdesz a hullámokkal
S próbálod elhinni h a feledés ereje nagy

Belsőm a sok küzdelemtől megfáradt
De néha úgy érzem, a tojás héj ott van még a fenekem
Van h felkarol a bánat
Néha nem hiszem h bárki is lehetek

Mert Összetört a szívem
És nincs több barátom
Hát mi az én helyem ?
Egy vakárok ?

Mikor fog a gyermekkori álmom
Végre valóra várni
Mikor lesz az ember bátor
Biztos mélyen fog fájni

De szembe kell nézni
Mind azzal amit mi elrontottunk
S közben védni
Azt amit ott vesztettünk el mikor, a rohadt szemetek elől elfutottunk

Hát kitakarítok
De cserébe hagyj békén hazug feledés
S minden szomorút kitaszítok
De kérlek az élet legyen Csak nevetés!

Utolsó perc az emlékedről

Vannak emlékek ,amelyek könnybe burkolóznak
Vannak napok mik vissza húznak
De tudom ez lehetetlen
S áltatom magamat heteken

Valami olykor fel gyullad
De van hogy szívem lefullad
Van mikor rád gondolok csak mosolygok
De van,hogy elszomorodok

Eddig eltudtam ölni honvágyam
De ma velem forgott az ágyam
Mert veled éltem át az éjt
A búcsú újra életre kélt

Ma a tűzhöz túl közel mentem
Meg is égetett
Most a hegek újra fájnak
És az a megemészthetetlen bánat

Nehéz lesz,
De elengednem most kell
A szívemből az összes felhő kiszakad
Az összetörő mennydörgés kimarad

Ha valakibe újra beleszeretnék
Megpróbáltam,de még a szívem kemény
Így nem tudtam úgy szeretni mint téged
Majd eltelnek évek

S tudom, minden rendben lesz,rendben kell lennie
A dolgoknak kell mennie
De most még kint állok
Eső mossa arcom

Keserű a feledés
De a legédesebb az újra kezdés
Ma Utoljára néztem vissza rád
Mert mentem is tovább.

Régi gyermekkori játékaim

Gyermekként álmodtam,
De most megváltoztam
A hintámmal már nem játszik senki,
Csak a magány pókhálója fedi

A játékmackóm a szekrény tetejéről figyel
Átölelés nélküli teste hideg
Kint lóg a hintám ,
De csak a szelek ringatják

A pöttyös kislabdám
Kilyukadva a sarokban szomorkodik már
S a babám
Összekócolva nézi a szekrény alját

Nyugodt a szobám
Nem tölti be ricsajos sikongás
Messze lovon vágtat a gyermekkorom
S tudom, soha többé nem kopogtat be az ajtómon.

Ne kérdezd mért

Emlékszem mikor először találkoztunk
Nem hittem volna h eddig eljuthatunk
Nem terveztelek bele
Csak besétáltál az életembe

Nem értettem mikor engem néztél
S más lányt ölelgettél
Mikor új barátnőd lett
Engem figyeltél, minden felett

De sosem kérdeztem mért
Igyekeztem nem figyelembe venni ismét
Így te se kérdezz semmit
Ha tovább sétálok itt

Mikor rám nézel
Remegve félek
Úgy érzem meghalok belül
Csak próbálok nyugodt maradni kívül

De mielőtt túl közel kerülünk egymáshoz
Bocsáss meg de elbúcsúzok
Ne kérdezd mért
Tudom ez így rosszul ért

De értsd meg,szeretlek
De had sétáljak el
Mert könnyebb így
S szemeid többet nem kerít

Kérlek ne kérdezd mért
Én sem kértem választ semmiért
Csak engedj el
Had sétáljak örökre el!

Szárnyrakelő

Búcsúzom a madártól
Búcsúzom a drága édesanyámtól
Könnyes szemekkel nyomom utolsó csókomat orcájára
S véres emlékemet ott hagyom a markájában
Remegő ajakkal mondaná: Szeretlek!
Majd feketében felednek,
Mert én lennék a homályba boruló emlék
Harmatos rózsámat hiába keresnék,
De feltámadva nyílnék a sárnyrakelőnek
S összebújnék az engem feledőnek.

Elfelejtett emlék

Vissza húz egy emlék
S most sem lesz másképp
Ugyan az a csók
Ugyan úgy fáj a búcsúzó szó

Az a perc ma sem múlt még el
Egy elfelejtett emlék sír a szélben
Hiába mondom neved,
Mert tudom senki nem felel

Láthatsz, ha álmodban tengert úszol át
S felhőkön ugrálsz
De elmúlt egy év és mennyinek kell még eltelnie
Hogy újra merjem kezdeni?

Mond mi vagyok én ?
Csak egy elfelejtett emlék
De nem értem,szabadnak érkeztem
S vétkezve végeztem

Most itt vagyok
A tengeren vihar tombol
Szökök a sötétség elől
S nem szabad h lankadjon erőm

Késő éjjel

A sötétben fekszem,
Oly nagy csendben,
Csak a fájdalmas sóhajom járja be a szobát
Mikor körbe ér,újra a némaság veszi át uralmát
Csukott szemem alól egy könnycsepp folyik végig arcomon
Az ágy végén a mackómat felkarolom

Vissza emlékezem,mikor késő éjjel vele beszélgettem
A paplan alatt nevetgéltem.
Most csak a könnyeimet itatja
Ahogy én is, az emlékeket siratja
Ketyeg az óra késő éjjel
Álomba meredtem mélyen .


Még nem késő

Itt vagyok,
Most érzéseimet hallgatom.
Túl fájdalmas, h könny fakadás nélkül beszéljek.
Az elrontott esélyekről, tévedések.
A roncsok darabjait ideje összesöpörnöm
Csak sikerüljön,ezért könyörgöm.

Még nem késő,
H a nap felszárítja az esőt.
Még nem késő
H szememből kibuggyanó könnyeket felitassa a zsebkendő.
Még nem késő talán
H a kezemből kicsúszó dolgokat karoljam át.

De az már késővé vált
H megreccsent szívem nem bánt,
Késő,
H még egy bálon te legyél a kísérőm
Elkéstem,
Ezt vétkeztem,
De még nem késő,
H letegyem a vésőt.

Mond!

Mond, szívem mért fájdul meg érted
Mért mosolyodom el,
Mért száguld ezer könnycsepp végig arcomon,
mikor rád gondolok
Egyre jobban éreztem súlyát
De csak játszottam tovább
Láttam a mese végét,
Ha tehetném most mindent átírnék.
De késő, elrontottam
Pedig olyan nagy esélyt kaptam.
Mért, telt el ily gyorsan ez az egy év.
Ha tehetném,most mindent másképp csinálnék
Rajtad majd csak túl lépek.
De addig is, nem fogok álmot hinteni szemre, mikor gondolataim rajtad járnak
S a sebek még így fájnak.

Fájdalmas,sóvárgó,szerelmes dal ...  Minden benne van,amit ienkor érezni szoktunk !

Elrejtett érzelmek

Azt mondtam már túl vagyok rajtad
De mikor megláttalak,szívem dalra fakadt
Titkoltam,h még mindig szeretlek
Csak azt szerettem volna, h elfeledjelek

Oly könnyűnek hangzott,
De minden sejtem érted kapaszkodott
Mikor elmentél mellettem nehéz volt nem nézni rád
Tagadtam, h eszem csak rajtad jár

Összetört a szép szerelmi világom
A fekete rózsa lett a virágom
Fekete és gyászos
Sosem lesz mázos

Kínoztam magam azokon az éjszakákon
Mikor már elhagyott belső boldogságom
Ezek elrejtett érzelmek
Hiába én még mindig szeretlek.

Fölösleges elrelytened az érzéseidet,mert abba úgy is csak belefáradsz... így ne félj szeretni és álmodni,de legyen egy biztos leszállási pontod :D oké ? akkor nem lesz gond

Happy end

Mese vége mindig olyan megható
Vagy éppen felkavaró,
Vártam a szép mesét,
De nekem elmosta a szemem fényét

Egyszer csak levágták az álmom
Most az esőben kint állok
Szemem fekete árnyat ölt
Szívem szomorú verset költ

Miközben könnyek áztatnak
S a hiányzó happy end okoz fájdalmat
Elmosódik a fekete
Fejem emlékekkel van tele

Az én mesém vége,
Semmiképp sem gyönyörű féle
A falra szerelmet kent
Így mondom azt h : happy end!

A filmek,mesékben általában arról szól h egymásé lesznek,vagy a jó megkapja a lányt or fiút, a rossz elnyeri méltó büntetését,de ez a vers arról szól h nem lett se rossz se jó vége,egyszer csak vége lett,így azt mondja happy endnek h szerelmes volt ebben  "mesében". xD

Zuhanás

Nem baj,ha zuhanok
De tudnom kell ki az,aki elkap
S kihez futhatok
Utána megköszönhessem egy mosollyal

Olyan nagyot zuhantam
H nem tudtam új szívet honnan kerítsek
Mert nem tudod mid van,
Amíg el nem veszíted.

Többet nem szeretnék zuhanni,
Mert túl kevés az élet
H ilyenre keljen pazarolni,
Így már nem félek!

Ez az első túl szépnek hitt szerelem utáni zuhanás,ez az igazság szerintem így kell ezt csinálni :) sok sikert !

Homályosság

Látom ahogy mész a ködbe
Nyúlok érted,
De el nem érlek
Könnyeim végig suhanva leesnek a földre

Szívem megreccsen
Hátra nézel s egy mosoly villan fel arcodon
Ne tűnj el az életemből,nem akarom
De egy határozott lépéssel homályba meredsz

Az álmaim porban fekszenek
Nincs aki beragyogjon
A sötétből ki ragadjon
Most a kínzó emlékek sem kellenek

Melegséget érzek mellkasomon
Megsérült szívem repedt szét
Oda kapok h maradjon benne egy kis szerelemi vér
Ettől a sok tehertől megszakadok

Körülöttem hangok suttognak:
H erre indulj el
De én előre lépek
Hirtelen szemből emberek vissza felé futnak

Homályból kilépve
Látom egy ember tesz síromra virágot
Már mindent bánok,
De fentről egy rózsa esik kezembe.

Vannak aki nem tudják feldolgozni ha valakijük meghal,vagy a szakítást,ilyenkor mondják azt h szívük szakad, nos ez a lány is ebben szenvedett,mikor elment a barátja,akkor minden homályba meredt csak fájó szíve szavait hallgatta,s mikor teljesen belefáradt belehalt.

Oh,úgy hiányzol

Mindig is erősnek képzeltem magam
De nem bírtam magammal az utolsó nap
Már tudtam h nem leszel az enyém
Csak egy véres emlék

Keresek egy vállat
Ahol kisírhatom magam
Oh,úgy hiányzol
Mint sötét égnek a csillagok

Nem tudom kiverni fejemből a fájdalmat
Mikor megkellet hoznom az áldozatomat.
Keresek egy kezet,
H hadd foghassam meg

Oh,úgy hiányzol
Mint kis babának az ismerős arcok
Sosem gondoltam volna h valakiért így tudok érezni
S a szerelem vonatán nem tudok fékezni

Még emlékszek az első napra mikor megláttalak
S magamat áltattam
Keresek egy olyan szemet,mint a tiéd
H ne fájjon annyira mikor elmész

Oh,úgy hiányzol
Mint halnak a tó
S ez így marad
Míg meg nem látom az új tavat.

Sokan mondják azt h hiányzik x vagy y, de ha hiszed hanem,ebből is van több fajta hiányzás. Ez pl.: csak egy oan ember mondja,aki nem jött össze azzal akit annyira szeretett egyszerűen csak elváltak útjaik és itt jön az hogy pont . :D

Ellentét

Mikor villámlott te a szépet láttad benne
Nekem a fájdalmat kente
Örült vagyok,ezt mondta más is
Te pedig normális

Mikor szívem dobog,zenét hallok
A te szíved csak zajos
Ha esik az eső,te mondod távolságnak
Én depressziónak.

Egymással szembe jövünk,
De egymás szemébe nem nézünk
Itt könnyek fognak folyni
Mikor búcsút kell mondani

Mert nem illünk össze
Az ellentét szívemet megtörte
De egyet sose feledj el
Szeretlek!

Ez az a pont,ahol már mind ketten érzitek h itt a vége.

Tovább él az emlékem

Szívem szavakkal van tele
A sok emléktől már-már fekete
Remélem tovább él az emlékem
A barátaim lelkében.
Tudom h nem fogsz emlékezni rám, egy folt leszek csupán
Elmosolyodsz,hogy én néztem rád oly bután,
Most könnyes szemekkel írom ezt
Ha látsz egy lököttet
Emlékezz,amit én tettem mikor egyedül jöttél szembe
Most a szerelmet fogom kezemben
Kitárom,hadd szálljon el hozzád
De búcsúzom most már.
Csak te és én,az író és a olvasó
A papíron a szavaim,a könnyektől már elmosható
Lehet h te nem szerettél
De én mindent megtettettem h emlékezz.
Arra mikor egymásra néztünk
Számomra olyan megfejthetetlennek tűnt.
Versek mögé rejtőztem,mert mind idáig féltem
Talán utoljára mondom el.
Ha benned nem is marad meg az emlékem
Remélem tovább élek a barátaim lelkében.

Ezek igen nagy szavak és mélyből jövők,de kitálltatok. Az érzelmek néha félrevezetnek,fájdalmat okoznak,de azt mondom, h ingyen van és csak a tiéd.

Itt leszel?

Ugye mellettem leszel
Ha mindent elveszítek
Ugye szeretni fogsz
Ha mindent elrontok

Ugye lesz,aki a kezemet fogja
S a biztatásokat mondja
Ugye lesz egy váll,
Aki sírás előtt vár

Ugye mellettem leszel örökre
De a percek pörögnek
Nincs,aki megállítsa
S a szép napokra visszaváltsa!

Ezek tipikus kérédsek, ezeket az égre nézve kérdeztem, de te kérdezheted akár a barátodtól/ barátnődtől. Ha választ kapsz akkor szólj ;)

Hiányoztok

Tőletek távol vagyok
Körbe vesznek az idegen arcok
Miközben az órán a füzetemre rajzolgatok
Az elmém az emlékek között bandukol

Azokra a napokra gondolok
Mikor a folyosón azt mondták ránk: bolondok
De a hangos nevetésünktől ezt már nem hallottuk
A kacagásunk ott hangoskodik a fejemben,de már elballagtunk

Voltak viszályok mikor megkeményítetted szívemet
De fellágyult, s a rossz napokat kivertem
Most fáj,hogy felnézek és nem ülsz előttem
Reméltem,mikor eljön ez a pillanat már felnőttem.

Elnézek oldalra és nem te ülsz mellettem
A papíromra vissza nézek, s lám ezek a percek elteltek
Most azon gondolkodom,vajon mit csinálnak?
Minden próbát kiállnak?

Megszólal a csengő,
Mintha csak egy álomból ébresztett volna fel az ébresztő
Jaj,be hiányoztok
Nem csak ti hárman ,hanem mindnyájotok.

Biztos váltál meg már barátokról és gondoltál rájuk mikor a magány vagy az unalom vett körül. Na,én ezt így éltem át.

A múlt,a jelen és a jövő 

Most,hogy nem látlak
Csak az emlékeimben várlak,
Hisz nincs időm merengeni
"Mi lett volna,ha" nem kell ezen rágódni
Ami elmúlt,
Az elbújt.
Talán mikor elkezdődik a változás
Akkor megindul a vágyakozás.
A feltett kérdések,
Az éjjelenként átkönyörgő kérések.
Már hallom,ahogy a múlt és a jelen összeütköznek,
Mert a múlt már történelem,
A jelen addig tart mint az éj,
S a jövő a legnagyobb rejtély.

Sose rágódj azon,hogy mi lett volna,ha máshogy döntesz,más h alakul stb... NEM! Ilyen nincs,mert ha azt választod,amelyiket nem választottad akkor meg azt szeretnéd választani,amit választottál valójában ... szóval,mindegy melyiket választottad a lényeg,hogy hozd rendbe és lépj tovább. Túl kevés az élet,ahhoz h elpazaróld a rágódásaidra.

Örökké tart

Mond azt,hogy szeretsz
Sosem feledsz,
Mert a láng el nem aludt
Szerelmünk egymásért nem fakult.
Egyre színesebbé válik
A fakó fájdalom lemálik
Helyette lesz a heves szív,
Mely a szerelemért vív.

Utolsó pillantás

Mond azt h viszlát
S nem ég könnycsepp a szemed sarkán.
Szám kimondta a búcsúzó szót
De szívem még mindig hozzád szól,
Mert ez egy eltitkolt szerelem irántad
Most az emlékeid úgy fájnak,
Akkor utoljára néztél rám,
Még is elárultad,hogy mi az ami rám vár.
Viszlát,azzal a pillantással akartad elmondani
Féltem nyíltan rád nézni
Mert eszem nem tudta felfogni, hogy vége van
De szívem érezte,h megállt a levegő abban a pillanatban
Az a szempár
Azt mondta,hogy viszlát.

 Utadon vagy

Megyek az utamon
Közben szívemet ragasztom
Miközben lépek,
Félek,
Mert tudom,h nem vársz meg
S nem maradok emléked sem.
Csak az életedből egy letépett darab,
Mely már száll a szabadban.
Pedig szívem hullatja összetört részeit,
Mert irántad mélyek az érzéseim,
Mondanám,h  maradj,
De már az utadon vagy.
Nem kérhetem,hogy emlékezz rám.
Elkéstem,s ez most fáj.
Túl szép lett volna h örökre tartson
Az idő sok,h szívem nekem megbocsátson.
Összetört szívem érted sír
Most ezért ír,
Hogy megértsd,mondanám hogy maradj,
De már az utadon vagy.

Fekete rózsa

Feketébe bújik
Mégse szomorkodik,
Mert sötétnek nézik
Mégis úgy széplik.

Csendben meghúzza magát
De ha ki akarják tépni nem hagyja ám.
Tüskéivel védi az életét,
Ha kell megereszti ellensége vérét.

Sokáig meg van gyökere nélkül
Mert ha van vize,meg van félül.
Érzi mikor hervad,
Hogy  lassan  ellankad.

Reménytelen

Tükörbe tekint a sminkel az arcán
Ami nem takarja a fájdalmát
Mikor belül világa összetört
Szíve a csalódásba belefáradt
A papír széléről letépi,h szeretlek
Az ágyán össze kuporodva azt suttogja : csak feledek!
Elhatározta,h nem lesz többször ilyen
De amikor a tükörbe néz megijed,
Mert ő belül is látja magát,
S a smink nem takarja fájdalmát
Elered a könnye,
Elmosódik a fekete
Lehet-e valaha a régi
Mindig ezt kéri,
Mert megviselt lelkét már semmi nem karolja át,
Mint a smink az arcát
Kívül maradt márvány,
Belül elveszett bárány.

 A szerelem háború

Ha tehetném
Mindent elfelejtenék
Csak egyet nem, hogy beléd szerettem
Tanultam belőle,s elestem,
Mert a szerelem háború
A sebek gyógyulása oly hosszú
Nem szakítja fel, amíg látja,
Mert az a bölcs, aki kivárja
Majd leporolja magát
S büszkén megy tovább

Mese

Új mesét írok
Talán kibírom,
H semmi sem lesz a  régi
Mint amikor a gyerek az esti mesét kéri
S nem ez  a békáról,meg a hercegnőről szól
Hanem a kemény változásról
H elnézek oldalra s nem vagy mellettem
De a mese folytatódik, csak nem veled
Vajon lesz még olyan, h  együtt lesz mindenki
S nem fog hiányozni senki
Vagy majd elválasztanak minket a vastag falak
De a mese ugyanaz nem marad.

A mese csak egy jelkép= az élettel! ahogy növünk, úgy egyre gazdagabb lesz élményekkel,legyen az jó vagy rosz! Mindenkinek egy saját különálló meséje lesz,senkinek sincs egyforma. A legnehezebb amikor nagy változáson mész keresztül . az ilyet a legnehezebb feldolgozni ! Sosem marad ugyan az az életed.

Őszi éjszakák

Könnycsepp csurog az arcán,
Mert eljöttek az Őszi éjszakák
Véget ér a meleg boldogság
Helyette megjelenik a gyámság
Hogy itt mertél hagyni
Féltem elbúcsúzni

Most hogy nem lát
Levelet ejtenek a fák
Mert eljött az Őszi puszta
Az időt vissza hiába húzta
A múltat nem kell elfelejteni
Csak eltemetni

Eljön az ősz kicsit felgyorsulnak az események az iskolában és a városban is a tömérdek diák a buszon... Véget ér a nyár a vidámság és bekövetkezik a gyámság az elhagyatottság,mert egyetlen barátaid a könyvek lesznek,amelyek felett görnyedhetsz. Bár mennyire fáj,de elfog röppenni ez a szabadság oly gyorsan h mire észbe kapsz már el is telik. Nem kell elfelejteni  a múltat,de ne rágódj rajta....inkább temesd el a fájdalmakat és ne hagyd h az emlékek irányítsanak . Légy a magad ura !

Megviselt

Lelkem kihalt,üres
Kívül mégis oly fess
Szemem könnyetlen
Mégis sír a lelkem

Hegek emlékeztetnek,
Mennyi csatát vívtam
Összetört a szívem
Még sem mutathatom

Az évek,terhek látszódnak rajtam,
Fel még sem adhatom
Pedig csak egy kéz nyúlna,
S üresség utána

Ez a vers egy lelkileg széttépett emberről szól. A belül már elhalt a fájdalmakba,de kívül igyekszik élet formát adni magának. Biztos te is voltá már így semmi élet kedved nem volt,de azt még sem hagyhattad, h szörnyen fess.... Nem folyik az arcán végig a könny,de a lelke rettenetesen szomorú. Manapság elég sok kikosarazás van,de ezt nem sokan szeretik mutatni,h a szívük szinte már-már darabokra esik. Vannak akik a másvilágba menekülnének,de valami szól vagy csak nem sikerül és ezek gyakran maradandó emlékekkel járnak,vagyis a hegekkel. A kéz a szibolizálja a halált.

Szeretem ...

Szeretem a sírást
A gyors elmúlást

Szeretem a hervadó rózsákat
Szeretem a ringató órákat

A szertefoszló álmokat
A tétován tevő lábakat

Szeretem az összetört szíveket
Az eltűnő emlékeket

Szeretem a múló szerelmet
A fárasztó kegyelmet

De ezeket nem lehet szeretni
Csak átélni

Ez egyben az élet is. Mind megtörténhet velünk. A sírás, az elhunyás stb...Sokszor kerül az ember választás elé,így nem tudja melyik irányba induljon el... tétovák a lábak. Ismét megjelennek az összetört szívek hisz ez is az élet része. Vannak emlékek ami örökre szólnak,de vannak amik eltűnnek az emlékünkből. Van h a láng kialszik egy ember iránt vagyis megszűnik az egymásért való szerelem! A fárasztó kegyelem a megbocsátás,h már annyit hibázott az a valakid és úgy érzed most gyűlölöd és nem tudsz neki megbocsátani,de a végén a szíved azt súgja,de muszáj. Ezeket nem lehet szeretni,vagyis nem mindenki szeretni,de mindeki átfogja élni.

A régi fájdalmak

Kint állok az esőben
Elázok nagyon
S én hagyom
Szemem megdermedt a könnyben

A régi emlékek emésztenek
A hazugság pillanatai
A szépnek hitt virágai
De ezek mind elvesztek

Maradt a szomorúság
Egy bosszúért ki álltó szív
Melyet a puszta messze hív
És egy halványuló boldogság

Ez egy nagyon depressziós vers. Az eső már alapból, az elázás,h már semmi nem érdekli. A szemből kicsorduló könnycseppek És a legszőrnyűbb az emlékek. Van amikor azt hiszed, h olyan jó barátnők vagytok mindent együtt csináltok, mindent megbeszéltek. Már egy szép növény kezd fejlődni, s annak virágai,de akkor jön a forró zuhany vagyis a hazugság lelepleződése, h már nincs rád szüksége. Ez persze nem biztos h ilyen gyorsan történik,de valakinél sajnos igen. Ilyenkor nagyon szomorú vagy h úgy érzed nincs senkid és nagyon megfizetnél,de most a szíved üres,kietlen. Maradt a halványuló boldogság.

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat