Saját idézetek:

"Megpróbálok olyan életet élni, hogy mások büszkék legyenek rám. Nem akarok az a lány lenni, aki ha megjelenik azt mondják : itt jön a fiatal alki.! Nem akarom, hogy azt mondák, hogy -csalódtam benned... azt se h - ezt nem néztem volna ki belőled. Az életben már sokszor hallottam és hallgattam.De mégis mindennél jobban fáj amikor, anyukám a fejét rázva csak ennyit mond: - sosem változik."
Egy hideg zuhanyos naplója (könyvem)

"Vannak olyan részek a naplómban, amiknek ezredszerre is neki futhatok h végig olvassam,de nem megy, az túl fájdalmas lenne, így egy nagy sóhajjal becsukom."


"Senki nem áll melletted, senkire nem számíthatsz, hisz cserben hagytak a barátaid. Akkor mikor a legnagyobb szükséged lett volna, mikor összetörtél. Ők ezt nem vették észre, csak saját terhüket pakolták rád és engedtek tovább. Tudod, nem érdemes sírnod, úgyse érzik azoknak a könnyeknek a fájdalmát. Mit tegyél? Nevess, hisz sírni is fáj,hát nevess. Tudva, hogy ezt senki nem vehet el,mert ez az élet legszebb zenéje."

"Csak lazán, mosolyogva megyek. Mindenki csak lesi miért van jó kedvem, de ha tudnák,ha tudnák h belül épp az ellentette vagyok. A szívem darabokban, a lelkem szétvagdosva. Mért ez a nagy mosoly? Ez csak egy álca, hogy kikerüljem azt a halálos kérdést : Valami baj van? S ne keljen azzal a hazugsággal felelnem : Minden rendben. De belül vihar tombol, ami lassan de biztosan szétcincál. Hiába mondanám el mi bánt, ezt úgyse értené senki, hisz ez bennem játszódik. Jobban fájna az h azt mondják : ezt nem értem, tök fölösleges ,minthogy magamban megemészt,az, amit senki sem hall...."


"Vannak gondolatok,amik fejünkben megfogalmazódnak, de mikor elővesszük papírunkat, sóhajtunk egy nagyot s ahogy az ártatlan lapra nézünk, minden szép és fájdalmas emlék végig vágtázik a mostani meddő pusztánkon. Tudjuk vannak olyan érzelmek, amiket nem tudunk papírra vetni, csak némán ülünk felette, s kezünkben a toll nyújt fájdalmas súlyt. Szemünkben könnyek szöknek. Nem kell semmit mondanunk,ők tudják,így fájdalmasan dúdolják. Leesnek a szűz lapra, otthagyják nyomukat. Semmit nem írtál,de annál többet mondtál az őszinte,érzelmi cseppekkel. Ezek a megfogant érzelmek, de nem születhetnek meg,még nem. Szívedben ringatnod kell őket,míg szíved húrjait pengetik, így fájnak azok az érzelmek,könnyek melyeket esőben elfelejtettél s ejtettél,mert tudtad akkor senki nem látja...."


"Nem az a gyerek,kinek ártatlan a mosolya, ki játszótérre rohan,az is gyerek,akinek lelkében az a dal marad" 

"...A szerelem olyan,hogy egyszer feldob,s molyost kanyarít az arcodra,máskor meg, könnyek torkollanak szád szélébe,de ha ez nem történne mind meg veled,akkor még is mi az igaz szerelem ára ?!...."

"Olyan rád várni,mint aszályban az esőre, fölösleges, de mikor elém állsz, s gyerekesen pislogsz tenger kék szemeiddel,akkor tudom érdemes várnom, s egyszer elered,nagy cseppekkel,mert nekem te vagy a remény <3"

"Van egy -SZ betűs szó,ott ül a nyelvünk hegyén,de hang nem jön ki, csak szótlanul állunk, olykor-olykor egymásra nézünk,s tekintetünk egymásnak ezt üzeni: SZERETLEK!" 

"Először szorongattam a felbontatlan borítékot, közben azon gondolkodtam, hogy ha nem sikerült, akkor összedől az álmom, akkor nincs több fejezet, az életemnek ez a része befellegzett, kitéphetem azokat a lapokat, miket gyermek koromban írtam, s egy magas toronyban szabad engedhetem, de előtte szorosan magamhoz ölelem, könnyeimmel összemosom, a tintás betűket, így engedem tovább a megírt álmomat, s ha nem bírtam volna, utánuk szálltam volna."
(Egy hideg zuhanyos naplója- könyvem-részlet)

"Úgy gondolom, minden lánynak van egy története a hercegéről. Csak épp valakiért eljön fehér lovon és happy end lesz a vége, valaki még mindig várja,de tudja hiába, ez az ami a lányokat ennyire erősen összeköti..."

"Az eső cseppek, az én könnyeim esését dúdolják"

"Vannak olyan részek a naplómban, amiknek ezredszerre is neki futhatok h végig olvassam,de nem megy, az túl fájdalmas lenne, így egy nagy sóhajjal becsukom."

"Mikor meglátom azt a lányt, akit karjaid melegítettek, s csókjaid hevesítettek, akkor felteszem magamnak azt a kérdést : "mért pont ő ?" És sorolom az önbizalmam rombolásának szavait. Majd arra jövök rá, hogy mit ért az a szerelem ha vége lett,de én még mindig itt vagyok"

"Minél jobban nem szeretsz, én annál jobban szeretlek. Ahányszor ellöksz, én annál jobban közeledek. Nem tudom mért csinálom ezt, de azt érzem ahogy ellöksz az egyik kezeddel, a másikkal utánam nyúlsz. Ez egy véget nem ér harc"

Oldal: Saját idézetek, törik
A naplóm vagy az én álmom? - © 2008 - 2026 - almaim.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat